Vannak igazságok, amelyek annyira
kézenfekvõk, hogy az emberek nagy része
talán éppen ezért nem látja vagy
legalábbis nem ismeri fel õket. Az ilyen
sarkalatos igazságok mellett néha vak
módjára elhalad, észre sem veszi,
és nagyon csodálkozik, ha valaki egyszer
felhívja reájuk figyelmét.
Százezrével hevernek a világon a
kolumbusztojások, csak az a baj, hogy kevés a
Kolumbusz.
Így sétál majdnem kivétel
nélkül minden ember a természet
kertjében, és azt hiszi, hogy mindent ismer
és mindent tud, és mégis rák
módjára halad el a természet egyik
legsarkalatosabb alaptörvényének, a
föld összes élõlényeinek
bensõ faji zárkózottsága
mellett.
Még a legfelületesebb szemlélõ
elõtt is a természetes
életösztön sziklaszilárd
alaptörvényeként nyilvánul meg a
nemzésnek és a szaporodásnak faji
jellegzetessége. Minden állat csak saját
fajtabelijével párosul. Csak a
rendkívüli körülmények, mint pl. a
rabság kényszere vagy a
párosodásnak a saját faj keretén
belüli lehetetlensége változtathatják
meg ezt a törvényt. Ilyenkor azonban a
természet mindenképpen igyekszik védekezni
ellene, ami vagy élénk tiltakozása, vagy a
kevert vérûek további
nemzõképességének
megszûnésében nyilvánul meg.
Elõfordulhat az, hogy csökkenti az utódok
termékenységét. Legtöbbnyire azonban
megsemmisíti a kevertvérû egyedek
betegségekkel és ellenséges
támadásokkal szembeni ellenálló
erejét.
Két különbözõ színvonalon
álló lény
keresztezõdésének eredménye a
szülõk két szintje között fekszik.
Ez azt jelenti, hogy az ivadék ugyan magasabb
rendû, mint a szülõpár alacsonyabb
rendû fele, de nem olyan magasrendû, mint a
másik szülõ. Ebbõl kifolyólag
e magasabb rendû faj elleni küzdelmében
mindig õ lesz a vesztes. Az effajta
párosodás tehát ellenkezik a
természet akaratával, mivel a természet az
életet mind magasabbra igyekszik fejleszteni. Ez csak
akkor lehetséges, ha nem az erõsebb egyesül
a gyengébbel, hanem, ha az elõbbi
feltétlen gyõzedelmeskedik. Az erõsebbnek
uralkodnia kell a gyengébben és nem szabad a
gyengébbel egybeolvadnia, mivel ezzel feláldozza
saját nagyságát. Csak a
születésénél fogva gyengébb
egyén találja ezt kegyetlennek, ami csak
gyengeségét és
korlátoltságát bizonyítja. Ha ez a
törvény nem lenne örök
érvényû, akkor a szerves lények
felfelé irányuló fejlõdése
lehetetlen volna.
A fajtisztaság fenntartásának
ösztöne a természetben általános
érvényû, és ennek
következménye nemcsak az egyes fajok
tömör egysége, hanem faji egyedek
egyöntetûsége is. A róka mindig
róka marad, a tigris pedig tigris; a
különbség legfeljebb az, hogy az egyedek
különbözõ fokú erõvel,
értelemmel és szívóssággal
stb. rendelkeznek. A róka sohasem lesz
elnézõ a libával szemben, és a
macska sem fog barátságos hajlamot mutatni az
egér iránt.
Az egymás elleni küzdelem tehát itt sem
annyira egymás elleni ellenszenvbõl, mint
inkább az
ösztönszerûségbõl
(éhségbõl és szerelembõl)
ered. A természet mind a két esetben csendes
és elégedett szemlélõ. A mindennapi
kenyérért folyó küzdelemben a gyenge,
beteges és határozatlan egyed a vesztes,
és a hímnek a nõstényért
folytatott küzdelme is csak a
legegészségesebbnek adja meg a nemzés
jogát vagy legalábbis annak
lehetõségét. Ez a küzdelem azonban a
faj egészségének és
ellenálló képességének
fejlõdését szolgálja, tehát
arra, hogy a fajt nemesítse.
Ha ez a folyamat más irányt venne, akkor
megszûnnék minden fejlõdés és
nemesedés, sõt inkább ennek az
ellentéte következnék be. Tekintettel arra,
hogy a silányabb egyedek száma mindig nagyobb,
mint a magasabb rendû egyedeké, egyezõ
létfenntartási és szaporodási
lehetõségek esetén a silányabb oly
gyorsan szaporodnék, hogy végeredményben
háttérbe szorítaná a magasabb
rendût, a jót. A jó érdekében
történõ helyreigazítás
tehát okvetlenül szükséges.
Errõl maga a természet gondoskodik, amikor a
gyöngébb felet oly nehéz
életfeltételek elé állítja,
hogy száma már ennél fogva is
csökken, és a fennmaradó egyedek
szaporodását sem tûri minden további
nélkül, hanem ezeket is erejük és
egészségük foka szerint selejtezi.
A természet nem tûri a gyöngébb
egyedeknek az erõsebbekkel való
közösülését, és még
kevésbé engedi meg, hogy a magasabb rendû
faj az alacsonyabb rendû fajjal olvadjon egybe, mert
különben egy csapással kárba veszne
egész, talán évezredes munkája.
A történelembõl leszûrt
tapasztalataink számtalanszor igazolják ezt. A
történelem ijesztõ
határozottsággal mutatja, hogy az árja
fajoknak nálunk alacsonyabbrendû népekkel
való vérkeveredése mindig a
kultúrnívó süllyedését
jelentette. [Az árja kifejezés
többféle árnyalatban került
használatba: 1. a nyelvészek egy része
árjának nevezi az indogermán nyelveket
beszélõ népeket; 2. sok
antropológus a zsidó vértõl mentes
európai népek, illetve egyének
megjelölésére fogadta el az árja
elnevezést; 3. van végül még egy
egészen szûk értelmezés is, ez csak
az európai fajok (alpesi, északi, keletbalti,
dinári, mediterrán stb. ) egyikét, a magas
termetû, szõke, kék szemû
északi fajt, a németség
legtehetségesebbnek, vezetésre legalkalmasabbnak
tartott faji elemét fogadja el árjának.
Bár a német nemzetiszocialista
világszemlélet megalapozói
között vannak többen, akik a 3.
értelmezésnek hívei, a Harmadik Birodalom
Adolf Hitler felfogását követve a 2.
értelmezésben fogalmazta meg az
"árjaparagrafust". Eszerint árjának
számít minden olyan európai ember, akiben
legalább dédszülõkig
bezáróan nincsen zsidó vér. Az
árjaparagrafus feltételeinek tehát
megfelel a magyar is, ha családjába nem
került be zsidó vér. A
legnagyobbrészt germán elemekbõl
álló Észak-Amerika lakossága, amely
csak kismértékben keveredett más
elemekkel, más kultúrával rendelkezik,
mint Közép és Délamerika, ahol a
fõleg román fajtájú népek
bevándorlói gyakran erõsen keveredtek a
bennszülöttekkel. Már ez a példa is
eléggé világosan és
határozottan szemlélteti a faji keveredés
kihatását. Az amerikai kontinens fajilag tiszta
germán lakossága e földrész
urává emelkedett, és ura maradt mindaddig,
míg nem esik a vérfertõzés
bûnébe.
Minden faji keresztezõdés eredménye
röviden összefoglalva tehát a
következõ:
a) a magasabb rendû faj színvonalának
csökkenése;
b) testi és szellemi visszafejlõdés, az
ezt kísérõ, talán lassú, de
biztos pusztulás.
Ha elõsegítjük az ily irányú
fejlõdést, bûnt követünk el a
Teremtõ akarata ellen. Ha a természet
logikája ellen lázong az ember, akkor azok ellen
az elvek ellen küzd, amelyeknek saját maga emberi
létét köszönheti.
Természetellenes cselekvéseinek tehát
önnön pusztulását kell maguk
után vonniuk.
A zsidó szemtelenséggel rendelkezõ modem
pacifista erre természetesen azzal válaszol: "Az
ember gyõzedelmeskedik a természeten".
A nagy tömeg gondolkodás nélkül
ismételgeti ezt a zsidók által
hangoztatott esztelenséget, és
végeredményben tényleg elhiszi, hogy az
ember gyõzedelmeskedhetik a természeten.
Az ember még semmiféle tekintetben sem
gyõzedelmeskedett a természeten, hanem legfeljebb
az örök rejtélyek és titkok hatalmas
és félelmetes fátylát sikerült
részben fellebbentenie, úgyhogy a
valóságban az ember tulajdonképpen semmit
sem talál fel, hanem mindent csak felfedez. Nem
uralkodik a természet felett, hanem csak az
örök természeti törvények
és titkok ismerete révén a többi
élõlényen, mivel a többi
élõlény e sarkalatos
törvényeket nem ismeri. Ettõl eltekintve
tehát lehetetlen, hogy egy eszme
gyõzedelmeskedhessék az emberi lét
elõfeltételein, mert hiszen ez az eszme maga is
csak az emberi elme szülötte. Ember
nélkül nem létezik emberi eszme ezen a
világon, tehát az eszme mint ilyen, az ember
lététõl és ennélfogva
mindazon törvényektõl függ, amelyek
megteremtették létének
elõfeltételeit.
Sõt, mi több! Vannak gondolatok, amelyek csak
bizonyos emberek elméjében foganhatnak meg.
Így van ez fõleg azoknál a
gondolatoknál, amelyeknek lényegét nem az
elvont tudás megdönthetetlen igazságai
képezik, hanem amelyek az érzés
világából erednek, vagy mint azt
manapság oly szépen tudjuk kifejezni, az
egyén "belsõ élményét"
tükrözik. Ezeknek az eszméknek a rideg
logikához semmi közük sincs, hanem
csupán az ember
érzésvilágának
megnyilvánulásai, etikai képzetek stb. ,
amelyek az emberiség létéhez vannak
kötve, és az ember képzelet és
alkotóvilágának köszönik
létüket. Ez eszmék
létezésének elõfeltételei
ennélfogva tehát bizonyos fajok és emberek
jelenléte. Aki pl. lelkes híve a pacifista
gondolatvilágnak és gyõzelmét
szívbõl kívánja, annak
támogatnia kellene a németeket, hogy
sikerüljön elfoglalniuk az egész
világot; ellenkezõ esetben ti. az utolsó
némettel a pacifizmus is kiveszne, mert senkit a
világon nem szédített meg annyira ez a
természetellenes eszme, mint sajnos éppen a
német népet. Az emberiség tehát
akarata ellenére is kénytelen volna
háborút viselni, ha meg akarná
valósítani a pacifizmust. Német
fantasztáink elképzelése szerint az
amerikai világmessiásnak, Wilsonnak is ez volt a
végsõ szándéka a cél
elérése érdekében.
A pacifista eszmének talán tényleg van
létjogosultsága abban az esetben, ha a
legmagasabb rendû ember oly mértékben
rendelné alá akaratának az egész
világot, hogy földünk egyedüli
urává legyen. Ezzel ti. a pacifista eszme
káros kihatásai, gyakorlati alkalmazásuk
csökkenésével és idõvel
lehetetlenné válásukkal,
megszûnnének. Tehát az elsõ
lépés a küzdelem, és csak
azután jöhet esetleg a pacifizmus.
Különben az emberiség túllépte
fejlõdésének legmagasabb fokát,
és annak vége nem valamely etikai eszme
uralmát, hanem barbarizmust és ebbõl
kifolyólag káoszt jelentene. Némely
olvasó itt mosolyogni fog és nem gondol arra,
hogy bolygónk már évezredek hosszú
során keresztül lebegett a világûrben
anélkül, hogy ember lakta volna, és
eljön majd az az idõ, amikor az emberiség
kihal, ha az emberek megfeledkeznek arról, hogy
létüket nem egynéhány bolond
ideológus rögeszméjének
köszönhetik, hanem annak, hogy ismerik a
természet megdönthetetlen törvényeit
és azoknak gyakorlati alkalmazását.
Mindaz, amit ma földünkön megcsodálunk a
tudomány, a mûvészet, a technika és
vívmányai csak egynéhány
népnek, sõt talán csak egy fajnak
alkotásai. Tõlük függ ennek a
kultúrának a léte. Ha e faj elbukik,
úgy vele együtt sírba száll
földünk minden szépsége.
Bármennyire is befolyással van pl. az emberre a
föld, amelyen él, ennek a befolyásnak az
eredménye a különbözõ
fajoknál mégis különbözõ
lesz. A környezet mostohasága bizonyos fajokat a
lehetõ legmagasabb teljesítményekre
sarkall, míg más fajoknál
szegénységet, fogyatékos
tápláltságot és annak
következményeit fogja maga után vonni. A
külsõ befolyások hatásának
minõsége mindig az illetõ nép
belsõ hajlamaival függ össze. Az egyik
népet éhhalál fenyegeti ott, ahol a
másik népet a környezet kemény
munkára ösztönzi.
A múlt nagy kultúrái mind csak
azért mentek tönkre, mert az eredetileg
alkotó fajt a vérkeveredés
megmérgezte. A pusztulásnak végsõ
oka mindig az volt, hogy az ember megfeledkezett arról:
tõle függ az egész kultúra, nem pedig
megfordítva. Tehát a kultúra
alkotójának, az embernek kell fennmaradnia, ha
meg akarjuk óvni a kultúrát a
pusztulástól. A kultúra
fennmaradása azonban a jobb és erõsebb
egyed gyõzelme
szükségességének és
jogosultságának megdönthetetlen
természeti törvényétõl
függ.
Aki tehát élni akar, küzdjön, és
aki az örök küzdelem e világában
nem akar küzdeni, az nem érdemli meg az
életet.
Bármily kegyetlennek tûnjön is ez a
törvény, tény az, hogy megdönthetetlen!
A legkegyetlenebbül akkor sújtja a sors az embert,
ha azt hiszi, hogy gyõzedelmeskedhet a természet
fölött. Ezzel tulajdonképpen nem tesz
mást, mint kigúnyolja a természetet. A
természet válasza erre ínség,
balsors és betegség!
A szerencséjét eljátssza az ember, ha
félreismeri és lebecsüli a faji
törvényeket. Meggátolja ezzel a magasabb
rendû faj diadalát, és ennélfogva az
emberiség tökéletesedésének
elõfeltételeit is. A tehetetlen állat
tengõdésének színvonalára
süllyed és emberi érzékenysége
csak teher számára.
Fölösleges volna azon vitatkozni, hogy mely faj vagy
fajok voltak az emberi kultúra elsõ
letéteményesei, egyúttal tehát
alapítói is mindannak, amit röviden az
"emberiség" szóban foglalunk össze. Sokkal
egyszerûbb, ha ezt a kérdést a jelenre
vonatkozólag tesszük fel, mert erre világos
és határozott választ kapunk. Majdnem
kizárólag az árja faj
alkotásának eredménye mindaz, amit ma a
mûvészet, tudomány és technika
terén elértünk. Ebbõl a
ténybõl azt a következtetést
vonhatjuk le, hogy õ volt általában a
legmagasabb rendû emberiség
megalapítója, tehát õstípusa
annak, amit ma "embernek" nevezünk. Õ az
emberiség Prométheusza; akinek
homlokából kipattant a lángész
isteni szikrája, õ szítja
állandóan a megismerés tüzét,
hogy fénnyel árassza el a néma titkok
éjszakáját, és az embert a
föld többi élõlényének
urává tegye. Ha az árja fajt
kikapcsolnánk, néhány évezred
múlva talán újra mély
sötétség borulna földünkre,
megszûnne az emberi kultúra és
kietlenné válna a világ.
Ha az emberiséget három osztályba
soroljuk: kultúraalapítók,
kultúrahordozók és
kultúrarombolók osztályába, akkor
az elsõnek képviselõjeként
bizonyára csak az árja faj jöhetne
tekintetbe. Az vetette meg az emberi kultúra
alapját, az építette fel ennek az
épületnek a falait, és csak
külsõ alakja és színe függ az
egyes népek különös
jellemvonásaitól. Az emberiség neki
köszönheti a haladás hatalmas
fundamentumát és az egyes fajok az õ
tervei alapján építették fel
egyéni kultúrájukat. Néhány
évtized múlva pl. egész Kelet-Ázsia
magáévá teszi ezt a
kultúrát, amelynek alapkövét a
hellén szellem és a germán technika
vetette meg. Csak külsõ alakja fogja részben
magán viselni az ázsiai jelleg
bélyegét. Nem igaz, hogy Japán
kultúrájával Európa
technikáját párosítja, hanem
valójában az európai tudomány
és technika japán jelleget ölt. A
tényleges élet alapja többé nem a
jellegzetes japán kultúra, habár ez
továbbra is jellemzõje marad a mindennapi
életnek, mivel nekünk, európaiaknak a
fennálló belsõ különbség
külsõ megnyilvánulása inkább
szembetûnik. A tényleges élet alapja
mindenütt az árja népeknek hatalmas,
tudományos és technikai munkája lesz.
Csakis ezek a vívmányok képesítik
kelet népeit arra, hogy lépést tartsanak
az általános emberi haladással. Ez adja
meg a mindennapi kenyérért való
küzdelmük alapját, ez teremti meg a
küzdelemhez szükséges eszközöket,
és az egész csak külsõleg ölt
magára japán jelleget.
Ha Európa és Amerika elpusztulna, és
így hirtelen megszûnne az árja fajnak
Japánra gyakorolt hatása, akkor ennek az volna a
következménye, hogy Japán tudományos
és technikai haladása rövid idõn
belül megakadna; néhány rövid év
múlva elapadna a forrás, a japán jelleg
újra megerõsödne, ezzel szemben azonban
megmerevedne a mai kultúra, és újra ama
mély álomba esne vissza, amelybõl
õt hét évtizeddel ezelõtt az
árja kultúrhullám
felébresztette.
Amint a mai japán fejlõdés
létét árja eredetének
köszönheti, éppen úgy keltette
életre a japán kultúrát egykor a
múlt homályában idegen behatás
és idegen szellem. Ezt legjobban az a
körülmény bizonyítja, hogy ez a
kultúra idõvel teljesen megmerevedett. Ilyen
állapot egy népnél csak akkor
következik be, ha az eredeti, alkotó erõvel
rendelkezõ faji mag elvész, vagy pedig a
külsõ, a kulturális fejlõdés
tápanyagát szolgáltató
behatás megszûnik. Azt a népet, amely
kultúrájának alapanyagát más
fajoktól veszi át és azt csak
átdolgozza, mihelyt azonban ez a külsõ
befolyás megszûnik,
kultúrájának fejlõdése is
megmerevedik, "kultúrahordozó" fajnak
nevezhetjük ugyan, de sohasem
"kultúraalkotónak".
Ha az egyes népeket ebbõl a szempontból
vizsgáljuk, akkor leszögezhetjük azt a
tényt, hogy a legtöbb esetben nem
kultúraalapító, hanem többnyire csak
kultúrahordozó népekrõl van
szó.
Fejlõdésüknek kb. mindig ez a
képe:
Maroknyi számú árja törzs
leigáz egy idegen népet és az új
ország különös életviszonyainak
befolyása alatt (termékenység, klimatikus
viszonyok stb. ), valamint az alacsonyabb rendû emberek
munkaerejének segítségével
kifejleszti azok szunnyadó szellemi és
szervezõ képességeit, gyakran
néhány évezred, sõt talán
már évszázad múlva olyan
kultúrát teremt, mely eredetileg teljesen
magában hordozza lényüknek bensõ
vonásait, külsõleg azonban alkalmazkodik a
fent említett külsõ
körülményekhez, valamint a leigázott
néphez. A hódítók idõvel
vétkeznek vérük
tisztántartásának eredetileg
szigorúan betartott elve ellen, keverednek a
leigázott lakossággal és ezzel
saját létüket ássák
alá; a paradicsomi bûnbeesésnek is az onnan
való kiûzés volt a
következménye.
A magasabb kultúrák keletkezésének
egyik leglényegesebb elõfeltétele az
alacsonyabb rendû ember, aki a technikai
segédeszközök hiányát melyek
nélkül magasabb fejlõdés
elképzelhetetlen pótolni tudja. Az
emberiség kezdetleges kultúrája minden
bizonnyal nem annyira az idomított állatnak, mint
inkább az alacsonyabbrendû emberek
segítségével épült fel.
Csak késõbb, a leigázott népek
rabsága után érte hasonló sors az
állatokat is, nem pedig, mint azt sokan hiszik,
megfordítva. Hiszen elõször a
leigázott rabszolga vonta az ekét, és csak
késõbb várt ez a feladat a lóra.
Csak pacifista bolondok láthatják ebben az emberi
hitványság jelét. Ezek nincsenek
tisztában azzal, hogy szükség volt erre a
fejlõdésre, amíg eljutottunk odáig,
ahol ma vagyunk, s ahonnan ezek az apostolok
fecsegéseiket világgá
kürtölhetik.
Az emberiség haladása végtelen
létrához hasonlít, amelyen az ember csak
úgy képes a magasba jutni, ha annak
legalsóbb fokait is megmászta. Az árja
fajnak is így kellett haladnia azon az úton,
amelyet az adottságok jelöltek ki
számára, nem pedig azon, amelyrõl a modem
pacifista álmodozik. A valóság útja
azonban nehéz és fárasztó, de
végeredményben oda vezet, ahol
pacifistáink álma az emberiséget
látni szeretné; rögeszméjükkel
azonban inkább gátolják ezt, nemhogy
segítenék.
Nem véletlen tehát, hogy az elsõ
kultúrák is ott keletkeztek, ahol az
árják harcban leigázhattak az alacsonyabb
fokon álló népeket, és azokat
akaratuk szolgáivá tehették. A
leigázott népek voltak azután a
keletkezõ kultúra elsõ technikai
segédeszközei.
Ez a körülmény világosan
elõírta az utat, amelyen az árja fajnak
haladnia kellett. Hódítóként
leigázta az alacsonyabb rendû népeket
és gyakorlati tevékenységüket
parancsszavával és akaratával
irányította. Azáltal, hogy nehéz,
de hasznos munkálkodásra
kényszerítette õket, nemcsak
megóvta alattvalóinak életét, hanem
talán még oly sorsot is biztosított
számukra, mely jobb volt, mint azelõtti
"szabadságuk". Mindaddig, amíg
könyörtelenül megmaradt uralkodó
álláspontja mellett, nemcsak tényleges
uruk, hanem kultúrájuk fenntartója
és gyarapítója is volt. Ez a
kultúra kizárólag az õ
képességein épült fel és
így az õ fennmaradásától
függött. Mihelyt a leigázottak
színvonala lassan szintén emelkedni kezdett
és valószínûleg nyelvileg is
közeledtek hódítójuk
színvonalához, összeomlott a
válaszfal az úr és a szolga
között. Az árja feladta vérének
tisztaságát és ezzel elvesztette a
paradicsomban való tartózkodásának
a jogát, melyet annak idején õ teremtett
meg saját maga számára. A
fajkeveredés hullámai mindinkább
ellepték, elvesztette kultúraalkotó
erejét, míg végül nemcsak
szellemileg, hanem testileg is inkább a leigázott
õslakossághoz, semmint õseihez
hasonlított. Bizonyos ideig még élt a
meglévõ kultúrkincsekbõl, de
kultúrája mindinkább megmerevedett
és végül a feledés
homályába merült.
Így pusztulnak el kultúrák és
birodalmak, hogy újabbaknak adjanak helyet.
A régi kultúrák
pusztulásának egyedüli oka, a
vérkeveredés és a faj
színvonalának ezzel járó
süllyedése; mert nem a vesztett
háborúk teszik tönkre az embereket, hanem
önmaguk okai pusztulásuknak, ha elvesztik a
vér tisztaságában rejlõ
ellenállóképességüket.
Ami nem tiszta faj ezen földön, az csak annyi, mint a
pelyva. A világtörténelem eseményei
azonban a fajok önfenntartási
ösztönének jó vagy rossz
értelemben történõ
megnyilvánulásai.
Nem az intellektuális tehetségben rejlik
csupán az árja faj kultúraalkotó
és építõ ereje. Ha ezen
kívül nem rendelkezne más
tulajdonságokkal is, akkor ezzel legfeljebb csak
pusztítani volna képes, építeni
nem. Ugyanis minden társadalmi szervezetnek
legbensõbb lényege az, hogy az egyén
lemond személyes
véleményérõl és
érdekeirõl és azokat a köz
érdekében áldozza fel. Csakhogy ezzel a
társadalom keretén belül, kerülõ
úton juthat maga is jogos illetménye
birtokába. Mint az emberi társadalom tagja pl.
nem dolgozik többé közvetlenül
önmaga számára, hanem
tevékenységével belekapcsolódik a
közösség keretébe, nemcsak saját
haszna, hanem a közösség haszna
érdekében is. E lelkület legszebb
magyarázatát a "munka" szó adja, amely nem
a megélhetésért folytatott
tevékenységet jelenti, hanem egy olyan
tevékenységet, amely a közösség
érdekeivel nem áll ellentétben. A
más irányú emberi
tevékenységet, amely embertársaink
javára való tekintet nélkül
kizárólag saját létének
fenntartását szolgálja, lopásnak,
rablásnak és zsarolásnak
hívják.
Az önérdeket a közérdek javára
háttérbe szorító
életfelfogás minden tényleges emberi
kultúra legfontosabb elõfeltétele. Csak
így képes az emberiség nagy mûveket
alkotni, amelynek az alapítót rendszerint alig
jutalmazzák, az utódokra azonban annál
gazdagabb áldást hoznak. Csak így
magyarázható meg, hogy sokan türelemmel
viselik mostoha sorsukat, ami számukra csak
szegénységet és lemondást jelent,
azonban biztosítja a közösség
létének alapját. Minden munkás,
paraszt, feltaláló, hivatalnok, aki
anélkül dolgozik, hogy valaha is szerencsés
jómódban élhetne,
megtestesítõje ennek a nagy eszmének, noha
cselekvése jelentõségének sohasem
ébred tudatára.
Mindaz, ami érvényes a munkára, mint az
emberi táplálkozás és minden emberi
haladás alapjára, még fokozottabb
mértékben áll a társadalmi
közösség és a kultúra
megvédésére. Az egyén
életének a közösség
érdekében való feláldozása:
az áldozatkészség koronája. Csak
így gátolható meg, hogy mindazt, amit az
emberi kéz alkotott, önmaga ne döntse romba
vagy pedig a természet el ne pusztítsa.
Szókincsünk az ilyen értelemben vett
cselekvést igen szépen
"kötelességteljesítésnek" nevezi, ami
annyit jelent, hogy az egyén ne saját
célját, hanem a közösség
célját szolgálja. E cselekvés
mozgató erejét az önzéssel, az
egyéni haszon hajhászásával szemben
idealizmusnak nevezzük. Ez alatt az egyénnek a
közösséggel és embertársaival
szembeni áldozatkészségét
értjük.
Igen fontos annak az állandó
hangsúlyozása, hogy az idealizmus nem
fölösleges érzelemmegnyilvánulás
csupán, hanem örök idõkre
alapfeltétele az emberi kultúrának,
sõt mi több: az idealizmus az "ember"
fogalmának a megteremtõje. Az árja faj e
belsõ lelki tulajdonságának
köszönheti pozícióját a
világon, és ennek köszönheti a
világ az ember létezését. Az
idealizmus formált a puszta szellembõl
alkotóerõt, amely az ököljognak
és az értelemnek sajátos
keverékébõl viszont az emberi
kultúra örökéletû
alkotásait teremtette meg.
Ideális lelkület híján a
legfényesebb szellemi képesség is csak
puszta szellem volna, puszta látszat, minden
bensõ érték nélkül, de sohasem
alkotóerõ.
Az idealizmus a természet végsõ
akaratának felel meg, minthogy nem egyéb, mint az
egyéni élet és érdekek
alárendelése a köznek, amely utóbbi
viszont minden egységes szervezet
kialakulásának elõfeltétele. Csak
az idealizmus képes az embert arra késztetni,
hogy elismerje az erõ elõjogát, és
így ama rend atomjává avatja az embert,
amely formálja és alkotja az egész
mindenséget.
A tiszta idealizmus egyértelmû a legmélyebb
felismeréssel.
Hogy milyen kevés köze van a valódi
idealizmusnak a gyerekes képzelõdéshez,
azt legjobban a romlatlan gyermek és az
egészséges ifjú
ítélõképessége
bizonyítja. Ugyanaz az ifjú, aki az
ideális pacifista elmélkedéseit
értelmetlenül és tagadólag fogadja,
mindenkor kész hazájáért fiatal
életét áldozni.
Az árjának merõ ellentéte a
zsidó.
A föld egyik népénél sem oly
erõsen fejlett az önfenntartás
ösztöne, mint éppen az ún.
"kiválasztott nép"-nél. Ezt legjobban az a
tény bizonyítja, hogy ez a faj még
egyáltalán létezik. Nincsen a
világon még egy nép, amely az
utolsó két évezred folyamán oly
keveset változtatott volna
jellegzetességén, karakterén, mint
éppen a zsidó. Másrészt egy
nép sem ment ez idõ alatt nagyobb
megrázkódtatásokon keresztül, mint a
zsidó, és mindennek dacára
változatlanul bontakozott ki az emberiség
legnagyobb katasztrófáiból. Mily
megrendíthetetlen élni akarást és
fajfenntartási ösztönt tükröz vissza
ez a tény!
A zsidók szellemi tulajdonságai az
évezredek folyamán nehéz iskolán
mentek keresztül. "Okosnak" tartják õket,
és bizonyos tekintetben tényleg okosok voltak
mindig. Eszességük azonban nem saját
fejlõdésüknek, hanem az idegen népek
szemléltetõ oktatásának
eredménye. Az emberi szellem csak fokozatosan
képes felfelé tömi; minden
lépését a múltnak kell
megalapoznia, éspedig abban az átfogó
értelemben, amely csak az általános
kultúrában nyilvánul meg. Egész
emberi gondolkodásunknak csak igen csekély
része épül fel saját
tapasztalatainkon, legnagyobb részét az
elmúlt idõk tapasztalatai alkotják. Az
általános kultúrszínvonal az
egyént a tudásnak mérhetetlen
tömkelegével látja el, anélkül,
hogy észrevenné, hogy így felfegyverezve
könnyen tehetne további önálló
lépéseket. A mai gyermek pl. az utolsó
évszázadok technikai vívmányainak
oly tömege közepette nõtt fel, hogy sok
mindent, ami századokkal ezelõtt a legnagyobb
lángész elõtt is rejtély volt,
természetesnek talál, azt figyelemre sem
méltatja, annak ellenére, hogy haladásunk
tulajdonképpeni megértése és
követelése tekintetében döntõ
jelentõségû. Ha föltámadna
sírjából a múlt
évszázad húszas éveinek valamelyik
lángeszû nagysága, alig ismerné ki
magát a mai szellemi alkotások terén
annyira, mint egy közepes tehetségû
tizenöt éves gyermek. Hiányozna
számára a mûveltségnek mindaz a
végtelen sok elõképzettsége,
amelyet az általános kultúra
megnyilvánulásai közepette
felnövekvõ kortársunk öntudatlanul is
magába szív.
A zsidónak gyorsan megvilágosodik az
elméje, ebbõl kifolyólag
munkálkodásának alapját mindig
másoktól vette. Ez együtt jár azzal,
hogy sohasem volt saját kultúrája.
Szellemét az öt környezõ
kultúrvilág fejlesztette. Sohasem állt
elõ fordított folyamat.
Habár a zsidó önfenntartási
ösztöne nem kisebb, sõt inkább nagyobb,
mint más népeké, habár szellemi
képességei könnyen azt a benyomást
keltik, mintha egyenértékûek
volnának a többi faj szellemi
képességeivel, mégis hiányzik
belõle a kultúrnép
elõfeltétele, az ideális
lelkület.
A zsidó nép áldozatkészsége
az egyes ember önfenntartási
ösztönét sohasem szárnyalja túl.
A látszólag oly nagy összetartás
érzése a világ sok más
élõlényénél hasonló
módon észlelhetõ és igen
primitív csordaösztönön alapszik.
Emellett említésre méltó, hogy a
csordaösztön csak addig nyilvánul meg az
egyedek kölcsönös
támogatásában, amíg a
közös veszély folytán ez
célszerûnek vagy elkerülhetetlennek
látszik. Ugyanaz a farkascsorda, amely az imént
még közösen támadta meg
áldozatát, szétoszlik, mihelyt
csillapította éhségét. A
ménes ugyancsak együttesen védekezik
támadója ellen, de szétszéled,
mihelyt elmúlt a veszély.
Hasonlóképpen viselkedik a zsidó is.
Áldozatkészsége csak
látszólagos. Csak addig uralkodik
lényén, míg az egyes egyén
létérdeke ezt megköveteli. Mihelyt azonban
legyõzte a közös ellenfelet, a
fenyegetõ veszély megszûnt és
zsákmányát biztonságba helyezte,
megszûnik a zsidó egymás közötti
látszólagos összhangja, hogy eredeti
hajlamainak újra helyet adjon. A zsidók csak
akkor értenek egyet egymással, ha közös
veszély kényszeríti õket erre, vagy
közös zsákmány reménye
kecsegteti õket. Ha ez a két ok hiányzik,
akkor helyükbe nyers önzés lép,
és az egyetértõ nép rövidesen
egymás ellen küzdõ farkasok
hordájává változik.
Ha a zsidók egyedül lennének a
világon, akkor épp úgy
megfulladnának a piszokban és szennyben, mint
ahogy gyûlöletteljes küzdelemben
próbálkoznának egymást
rászedni és kiirtani, hacsak
áldozatkészségüknek
gyávaságukban megnyilvánuló teljes
hiánya nem csinálna ebbõl a
küzdelembõl merõ
színházat.
Helytelen úton járunk tehát akkor, ha a
zsidók összetartásában, jobban mondva
embertársaik egyetértõ
kifosztásában bizonyos ideális
áldozatkészséget akarunk látni.
A zsidót itt sem vezérli egyéb, mint az
egyén puszta önzése.
Éppen ezért nincs területileg
határolt, a faj fenntartásának és
szaporodásának élõ
szervezetét jelentõ zsidó állam
sem. Az államforma bizonyos területi
határoltsága mindig az állam
népének idealisztikus
lelkületétõl, különösen pedig
a munka fogalmának helyes
felfogásától függ. Ahol ezek a
képességek hiányoznak, ott
csõdöt mond minden
államalapító kísérlet,
és a legkisebb állam sem képes
létét fenntartani. Enélkül viszont
hiányzik az alap, melyre kultúrát lehet
felépíteni.
A zsidó népnek tehát minden
látszólagos értelmi jó
tulajdonsága dacára sincsen valódi
és semmi esetre sincsen saját
kultúrája. Látszólagos
kultúrája nem egyéb, mint más
népeknek az õ kezei között elromlott
szellemi terméke.
Ha a zsidóság helyzetét az emberi
kultúrához való viszonyában akarjuk
megítélni, akkor mindig szem elõtt kell
tartanunk, hogy sohasem volt zsidó
mûvészet, és hogy ez ma sem létezik.
A mûvészetnek két fõ ága: az
építészet és a zene a
zsidóságnak semminemû eredeti
alkotást nem köszönhet. Mindaz, amit a
mûvészet terén létrehoz, az a
valódi mûvészetnek csak
eltorzítása vagy pedig szellemi lopás.
Hiányoznak nála azok a tulajdonságok,
melyek az alkotó, tehát kulturális
tehetséggel bíró fajokat jellemzik.
Azt a tényt, hogy a zsidó mennyire csak
utánzója, jobban mondva inkább
megrontója más kultúráknak,
legjobban az bizonyítja, hogy legtöbbnyire ama
mûvészet terén található,
amely a legkevésbé alapszik egyéni
kezdeményezésen: a
színmûvészet terén. De a
valóságban még itt is csak a
szemfényvesztõ, jobban mondva az
utánzó szerepét játssza, mert
még itt is hiányzik nála a valódi
nagyság végsõ jellemvonása;
még itt sem a zseniális
megszemélyesítõ, hanem a felületes
utánzó és ebbeli
képességének ürességét
minden ügyessége dacára sem képes
elrejteni. Itt azután a zsidó sajtónak
kell segítenie rajta. Ez pedig még a közepes
tehetségû mûkedvelõt is
dicshimnuszaival árasztja el, ha az illetõ
zsidó, olyannyira, hogy a közönség
végül csak elhiszi, hogy valódi
mûvésszel áll szemben, noha az
illetõ valójában csak sajnálatra
méltó komédiás.
Nem, a zsidóban nincsen semmiféle
kultúraalkotó erõ, mert hiányzott
és hiányzik belõle az idealizmus, amely
nélkül valódi nemes lelkület el sem
képzelhetõ. Az õ puszta értelme
sohasem lesz képes építeni, hanem mindig
csak pusztítani ss legfeljebb talán
lázítani. De ekkor is csak õseredeti
megtestesítõje lesz annak az erõnek, amely
"mindig a rosszat akarja, de jót hoz létre". Az
emberiség a kultúra terén nem a
zsidóság tevékenységének
következtében, hanem annak ellenére
halad.
Minthogy a zsidóságnak sohasem volt
területileg határozott állama és
ennélfogva saját kultúrája sem,
általános lett az a felfogás, hogy a
nomád népek közé kell sorolni. Ez
nemcsak nagy, hanem egyúttal veszedelmes
tévedés is. A nomád népeknek igenis
megvan biztosan határolt földrajzi helyük,
amelyet azonban nem mint letelepült parasztok
mûvelnek meg, hanem
állattenyésztéssel foglalkoznak, és
állataikkal e terület határain belül
vándoréletet folytatnak. Ennek külsõ
oka többnyire a talaj
terméketlenségében rejlik, amely az
állandó letelepülést egyszerûen
lehetetlenné teszi, mélyebb oka azonban a kor,
vagy pedig a nép technikai
kultúrájának fejletlensége, amely
nincs arányban a földrajzi fekvés
szegénységével. Vannak vidékek,
ahol az árja faj csak az évezredek
folyamán kifejlesztett technikájával
képes zárt településekben
megmûvelni a földet és belõle
életszükségleteit fedezni. Ha a technika
eszközeivel nem rendelkeznék, akkor vagy
kerülnie kellene az ilyen vidékeket, vagy pedig
nomád népek módjára
állandóan vándorolva kellene tengetnie
életét, feltéve, hogy évezredes
nevelése és letelepedettségéhez
szokott volta ezt az életmódot nem tennék
számára tûrhetetlenné.
Emlékezzünk csak vissza arra, hogy az amerikai
kontinens felfedezésének idején igen sok
árja ember vadászként küzdött
megélhetéséért,
méghozzá rendszerint családostól
vagy pedig nagyobb csoportokban vándorolt,
úgyhogy élete teljesen a nomád
népekéhez hasonlított. Mihelyt azonban
létszámuk gyarapodása és
segédeszközeik tökéletesedése
révén a vadon irtása és az
õslakókkal szembeni védekezés
lehetõvé vált, egymás után
jöttek létre az állandó
települések.
Az árja ember is valószínûleg
nomád volt kezdetben és csak az idõk
folyamán telepedett le, de azért még
sohasem volt zsidó! Nem, a zsidó nem
nomád, mert bizonyos fokig már a nomádnak
is volt fogalma a késõbbi fejlõdés
alapját képezõ "munkáról",
ha megvoltak benne az ehhez szükséges szellemi
elõfeltételek. Az idealizmus alapfogalma
kevéssé határozott formában ugyan,
de megvan benne is, éppen azért egész
lénye az árja népek szemében
talán idegenszerû, de nem ellenszenves. Mindennek
a zsidóban azonban nyomát sem találjuk;
õ sohasem volt nomád, hanem mindig csak
más népek testén
élõsködõ parazita. Sohasem hagyta el
saját jószántából
tartózkodási helyét, hanem azért,
mert az õt vendégül látó
nép idõnként kitessékelte.
Terjeszkedése sajátos élõsdi
tulajdonság, fajtája számára mindig
új, szûz talajt keres.
Mindennek semmi köze sincs a nomád élethez,
mert a zsidó sohasem gondol arra, hogy
településeit kiürítse, hanem ott marad,
ahol megtelepedett, és makacs
szívóssága oly magasfokú, hogy
erõszakkal is alig lehet elûzni. Új
országokra csak akkor kezd kiterjeszkedni, ha megvannak
ott létének bizonyos elõfeltételei,
anélkül azonban, hogy a nomádok
módjára addigi lakóhelyét
megváltoztatná. A zsidó egész
életére a tipikus élõsdi marad,
és kárt okozó bacilus
módjára csak akkor terjeszkedik, ha
számára alkalmas talajra bukkan. Léte
abban is hasonlít az élõsdiekéhez,
hogy ahol fellép, ott hosszabb vagy rövidebb
idõn belül kihal a gazdanép.
Így élt a zsidó örökidõ
óta más népek nyakán, és
ezeknek keretén belül megalkotta saját
államát, amely mindaddig, amíg a
külsõ körülmények
lényének leleplezését meg nem
engedték, a "vallásközösség"
álarca alatt virágzott. Mihelyt azonban
elég erõsnek érezte magát,
fellebbentette a fátylat, és azzá lett,
amit oly sokan mások korábban nem akartak
látni és sejteni benne:
zsidóvá.
A zsidónak, mint más nemzet és
állam testében élõsködõ
fajnak életmódjában rejlik az a
sajátossága, amely Schopenhauert a már
említett mondásra késztette, hogy a
zsidó a "hazugság nagymestere".
Léte kényszeríti a zsidót arra,
hogy hazudjék, éspedig, hogy szakadatlanul
hazudjék, ugyanúgy, ahogy az északi
népek pl. kénytelenek állandóan
meleg ruhát hordani.
Más népek keretében való
életét tartósan csak akkor
biztosíthatja, ha sikerül neki azt a
véleményt kelteni, hogy az õ
esetében nem külön néprõl, hanem
csupán külön vallásfelekezetrõl
van szó.
Ez az elsõ nagy hazugság!
Le kell tagadnia belsõ lényét, ha
más népeken élõsködni akar.
Minél intelligensebb az egyes zsidó, annál
jobban fog sikerülni neki ez az
ámítás. Oly tökéletesen
ért ehhez, hogy a gazdanép nagy része
végül komolyan elhiszi, hogy a zsidó
tényleg francia vagy angol, német vagy olasz,
és hogy csak hitvallása a zsidó.
Márpedig a zsidó azért sem képes
önálló vallási szervezetet
alapítani, mert hiányzik belõle az
idealizmus minden formája, így tehát nem
ismeri a túlvilág létezésébe
vetett hitet sem. Árja felfogás szerint azonban
nem képzelhetõ el vallás, amelybõl
hiányzik a lélek halhatatlanságába
vetett meggyõzõdés. A Talmud nem is
túlvilágra készíti elõ a
híveket, hanem a gyakorlati és
jövedelmezõ földi életre.
A zsidó vallás tanítása
elsõsorban a zsidó vér tisztán
tartásának, valamint a zsidók
egymás közötti és a
külvilággal (a nem zsidókkal) való
közeledésének tana. Etikai
problémákról sehol sincsen benne
szó, hanem csak szerfelett kezdetleges gazdasági
problémákról. A zsidó
vallástan erkölcsi
értékérõl eléggé
részletes tanulmányok jelentek meg az idõk
folyamán (nem zsidók
részérõl), amelyek a
vallástanítás e fajtáját
árja fogalmak szerint szinte
visszataszítónak bélyegzik. Ezt a
tanítást a legjobban jellemzi terméke:
maga a zsidó. Az õ élete csak e
világból való és szelleme a
valódi kereszténység számára
belsõleg éppen olyan idegen, akárcsak
ezelõtt kétezer évvel a keresztény
tan nagy alapítója számára volt.
Jézus Krisztus természetesen nem titkolta a
zsidó néppel szembeni érzelmeit, és
ha szükség volt, korbácsot ragadott, hogy az
Úr templomából kiûzze az
emberiségnek
ezeket az ellenlábasait, akik már annak
idején is, mint mindig, a vallásban csak
üzleti tevékenységük egyik
eszközét látták. Ezért
feszítették meg Krisztust. A mi
pártkereszténységünk pedig addig
süllyedt, hogy a választásoknál
zsidó szavazatokat koldul, késõbb pedig
istentagadó zsidó pártokkal
létesít megegyezést. Sõt mi
több, saját fajtája ellen.
Arra az elsõ, legnagyobb hazugságra, hogy a
zsidóság nem faj, hanem csak felekezet,
szükségképpen következik a többi
hazugság. Ezek közé tartoznak a zsidó
nyelvével kapcsolatos hazugságok. A nyelv
náluk nem gondolataik kifejezésére, hanem
azok eltitkolására szolgáló
eszköz, s mialatt a zsidó franciául
beszél, héberül gondolkodik, s mialatt
német nótákat dalol, saját
népiségét éli ki.
Mindaddig, amíg a zsidó nem lesz
úrrá a többi népen,
kénytelen-kelletlen azok nyelvét beszéli,
mihelyt azonban szolgáivá teszi azokat, egy
egyetemes nyelvet, pl. az eszperantót kell tanulniuk
csak azért, hogy a zsidóság
könnyebben tudjon uralkodni rajtuk!
Azt, hogy e népeknek egész léte mennyire a
hazugságok sorozatán nyugszik, leginkább a
zsidók által annyira gyûlölt "Cion
bölcseinek jegyzõkönyvei"-bõl
állapíthatjuk meg. A "Frankfurter Zeitung"
ismételten világgá kürtölte,
hogy azok hamisítványok, de éppen ez a
körülmény a legjobb bizonysága annak,
hogy valódiak. Amit sok zsidó tudat alatt tesz,
az ezekben nyíltan kifejezésre jut. Éppen
ez a lényeg. Mert tényleg mindegy, hogy melyik
zsidó agyából származtak ezek a
leleplezések, a mérvadó az, hogy azok
valóban borzongató bizonysággal fedik fel
a zsidó nép lényét és
tevékenységét, valamint annak
végcélját. Legjobb kritikájuk
azonban maga a valóság. Aki e
jegyzõkönyv szemszögébõl
vizsgálja az elmúlt száz esztendõ
történelmi fejlõdését, annak
számára a zsidó sajtó
ordítozása érthetõ lesz, mert ha
egyszer e könyv átmegy az emberek
köztudatába, akkor ez a zsidó veszedelem
végét fogja jelenteni.
A zsidóság megismerésére
elegendõ áttanulmányoznunk azt az utat,
amelyet idegen népek körében
évszázadok folyamán
végigjárt. Elég, ha az ember ezt az utat
csak egy példán is követi, hogy
tisztában legyen a dolgokkal. Hiszen ez az út
mindig, minden idõben ugyanaz volt, ahogy az
általa szipolyozott népek is mindig ugyanazok
voltak. Leghelyesebb tehát az ilyen
fejlõdés megfigyelését
idõszakokra osztani. Ezeket az idõszakokat az
egyszerûség kedvéért
félkövér betûkkel fogom
jelölni.
Az elsõ zsidók Germániába a
rómaiak beözönlése idején
jöttek be, s mint mindig, kereskedõkként. A
népvándorlás viharai idején azonban
valószínûleg eltûntek, és
így Közép és
Észak-Európa újabb ezáltal
már maradandó elzsidósodása
kezdetének az elsõ germán
államalapítás idõpontját
tekinthetjük. Ezzel olyan fejlõdési folyamat
kezdõdött, amely mindig ugyanaz vagy hasonló
volt mindenütt, ahol a zsidók árja
népekre bukkantak.
a) Az elsõ állandó
településekkel egyszerre a zsidó is
megjelenik. Mint kereskedõ jön és eleinte
csak kevés súlyt helyez
népiségének leplezésére.
Még zsidó, részben talán
azért, mert külseje is igen nagy
fajkülönbséget árul el közte
és a vendéglátó nép
között, nyelvismerete is csekély, és a
gazdanép zárkózottsága is
túl nagy ahhoz, semhogy másképp
merészelne fellépni, mint idegen
kereskedõ. Simulékonysága és a
gazdanép tapasztalatlansága mellett faji
tulajdonságainak a megtartása inkább
elõnyére, semmint hátrányára
válik. Az ember barátságosan viseltetik az
idegennel szemben.
b) Lassanként megkezdi a gazdasági életben
való tevékenységét, nem
termelõként, hanem kizárólag mint
közvetítõ. Ezeresztendõs kereskedelmi
jártasságánál fogva messze
felülmúlja a tehetetlen, különösen
pedig határtalanul tisztességes árja
népeket. Rövid idõ múlva már
az a veszély fenyeget, hogy a kereskedelmet
kizárólagos egyeduralma alá hajtja.
Megkezdi a pénzkölcsönök
folyósítását, éspedig mint
mindig, uzsorakamatokra. És így
tulajdonképpen õ vezeti be a kamatot is. Ennek az
intézménynek a veszedelmét eleinte nem
ismerik fel, hanem pillanatnyi elõnyeire való
tekintettel még üdvözlik is.
c) A zsidó már teljesen letelepedett, vagyis a
városok és községek bizonyos
negyedeit benépesíti, és egyre
inkább államot képez az államban. A
kereskedelmet és az összes
pénzügyleteket kizárólagos
kiváltságaként kezeli és
kíméletlenül ki is használja.
d) A pénzüzlet és kereskedelem teljesen
monopóliumává vált. Uzsorakamatai
végre ellenállást váltanak ki.
Különös és egyre növekvõ
szemtelensége felháborodást,
gazdagsága pedig irigységet kelt. A
mérték betelik akkor, amikor az ingatlanokat is
kereskedelmi tevékenységének
körébe vonja, és azokat eladható,
helyesebben kereskedelmi árukká
alacsonyítja. Minthogy a földbirtokot sohasem
mûveli, hanem azt csak kiaknázandó javaknak
tekinti, amelyen a paraszt megmaradhat, de mindenesetre az
új földesura részérõl
tapasztalt legszánalomraméltóbb
zsarolás mellett, az iránta táplált
ellenszenv lassan nyílt gyûlöletté
fokozódik. Vérszívó
zsarnoksága oly nagyra nõ, hogy végül
is kilengésekre ad alkalmat. Az ember a
jövevényt mindig közelebbrõl figyeli
és rajta olyan, egyre visszataszítóbb
jellemvonásokat fedez fel, hogy a szakadék
áthidalhatatlanná válik.
A legkeserûbb szükség idején
végre kirobban a vele szemben felgyülemlett harag,
és a kifosztott és tönkretett tömegek
az önvédelem eszközéhez nyúlnak,
hogy megvédelmezzék magukat ez
istencsapással szemben. Évszázadok
folyamán megismerték õt és puszta
jelenlétét is olyan csapásnak tekintik,
mint a pestist.
e) Most a zsidó hozzálát igazi
tulajdonságainak elleplezéséhez.
Gyûlöletes hízelkedéssel
közeledik a mindenkori kormányok felé,
kínálja pénzét és ily
módon mindig menlevelet kap áldozatai
kifosztására. Ha a nép haragja ez
örök pióca ellen olykor lángra is
lobban, ez a körülmény a
legkevésbé sem akadályozza meg abban, hogy
rövid pár év leforgása után az
alig elhagyott helyeken ismét feltûnjék
és régi életmódját
újrakezdje. Nincs az az üldözés, amely
õt az emberek
kizsákmányolásától
visszariasztaná, semmi sem tudja õt elûzni,
és minden üldözés után
rövid idõ alatt ismét a régi
képében jelenik meg. Az emberek, a
legsiralmasabbnak megakadályozása
érdekében, megakadályozzák, hogy
legalább a földet elvonják az uzsorás
keze elõl, és egyszerûen
törvény erejével lehetetlenné teszik
számára annak megszerzését.
f) Abban a mértékben, amilyenben a fejedelmek
hatalma növekedésnek indul, a zsidó is
mindig közelebb férkõzik hozzájuk.
"Menleveleket", "kiváltságokat" koldul az
állandó pénzzavarokkal küzdõ
uraktól, és amiket megfelelõ
fizetség ellenében könnyen meg is kap. Ha ez
valamibe bele is kerül, rövid pár év
leforgása alatt az így kiadott pénz
kamatos kamatokkal megtérül. Valódi
pióca, amelyik a szerencsétlen nép
testére tapad, és nem is lehet leszedni
mindaddig, amíg az uralkodó hercegeknek
ismét pénzre nincs szükségük,
amikor is azok a kiszívott vért saját
magas személyükben lecsapolják. Ez a
játszma mindig újra kezdõdik, amelyekben
az úgynevezett "német" fejedelmek szerepe
éppen olyan siralmas, mint magáé a
zsidóé. Õk valóban kedves
népeik istencsapásai voltak, akiknek
mását csak a mai idõk
különbözõ minisztereiben lehet
megtalálni. A német fejedelmeknek
köszönhetjük, hogy a német nemzet nem
bírt a zsidó veszedelemtõl végleg
megszabadulni. Sajnos, ez a helyzet késõbb sem
változott, úgyhogy a zsidók csak az
ezerszeresen megszolgált jutalomban
részesítették õket azokért a
bûnökért, amelyeket egykor népeikkel
szemben elkövettek. Szövetséget
kötöttek az ördöggel, és az
ördögnél kötöttek ki.
g) Így vezet a fejedelmek
behálózása azok
pusztulásához. Lassan, de biztosan ugyanabban a
mértékben inog meg helyzetük
népeikkel szemben, mint amilyenben õk
szûnnek meg azok érdekét szolgálni,
és egyszerûen csak alattvalóik
kihasználóivá válnak. A
zsidó tisztában van végzetükkel,
és minden alkalmat megragad arra, hogy annak
beteljesedését siettesse. Állandó
pénzzavart idéz elõ, egyre inkább
eltávolítja igazi feladatuktól,
visszatetszõ hízelkedéssel veszi
körül, adósságokba kergeti õket,
és ezáltal egyre
nélkülözhetetlenebbé teszi magát
Jártassága, helyesebben a pénzügyek
terén tanúsított
lelkiismeretlensége alkalmassá teszi arra, hogy
egyre újabb áldozatot préseljen a
kizsákmányolt alattvalókból.
Így minden udvarnak megvan a maga "udvari zsidaja",
ahogyan ezeket a förtelmes alakokat hívjak, akik a
szeretett népet kétségbeesésig
kínozzák és a fejedelmeknek
örökös gyönyört biztosítanak.
Ki csodálkozhat tehát azon, hogyha az emberi
nemnek ezeket a díszpéldányait
külsõleg is feldíszítik és a
nemesség sorába emelik, ezáltal ezt az
intézményt is nevetségessé teszik,
sõt megmérgezik. Most még inkább
igyekszik helyzetét boldogulása
szolgálatába állítani.
Végre is csak ki kell keresztelkednie, hogy az
államalkotó elem számára
biztosított összes jogok és
lehetõségek kapui megnyíljanak
elõtte. Ezt az üzletet is lebonyolítja, hogy
ezzel egyszerre szerezzen örömet az egyháznak
és Izraelnek is. Egyiknek a fiú
megtérésével, másiknak a
sikerült szemfényvesztéssel.
h) A zsidóságban ezzel egy
átalakulás indul meg. Eddig zsidók voltak,
vagyis nem helyeztek súlyt arra, hogy másnak
lássák õket, ami nehezen is ment volna
különbözõ faji ismertetõjeleik
miatt. Még Nagy Frigyes idejében sem jutott volna
senkinek eszébe, hogy a zsidóban mást
lásson, mint "idegen" népet, és Goethe
még felháborodott annak a gondolatára,
hogy a jövõben a keresztények és a
zsidók közötti házasságot a
törvény nem fogja tiltani. És istenemre,
Goethe sohasem volt maradi vagy ájtatos jámbor;
ami kitört belõle, az a vér és az
értelem szava volt. Így látta meg a
nép a zsidóban dacára az udvarok
szégyenteljes tevékenységének az
idegen testet, és annak megfelelõen viselkedett
vele szemben.
A zsidó azonban elérkezettnek látta az
idõt, hogy köpönyeget fordítson.
Több mint ezer esztendõ leforgása alatt
annyira megtanulta a gazdanép nyelvét, hogy azt
hitte, zsidó mivoltát most már
kevésbé kell hangoztatnia, és ezzel
szemben "németségét" kell
elõtérbe helyeznie. Mert bármennyire
nevetségesnek és tréfásnak
tûnik elsõ látásra,
eléggé szemtelen már ahhoz, hogy
magát "germánnak", ebben az esetben
közvetlenül "németnek" tüntesse fel.
Minthogy a németséghez legfeljebb az a
mûvészete fûzi, amellyel a német
nyelvet méghozzá borzalmas módon
kerékbe töri, egyebekben pedig hozzá
semmiféle vonatkozásban nem idomul, egész
németsége tisztán csak a nyelven alapszik.
Márpedig a faj nem nyelvben, hanem a vérben
gyökerezik, arra viszont senki sem tud jobban
vigyázni mint a zsidó. Nyelvének
megtartására vajmi kevés súlyt
helyez, ezzel szemben azonban fontosnak tartja vére
tisztaságát. Az ember minden további
nélkül megváltoztathatja nyelvét,
vagyis másik nyelven beszélhet, ez nem jelent
többet, mint hogy régi gondolatait új
nyelven fejezi ki, belseje azonban mit sem változik.
Ennek legkézenfekvõbb
példáját maga a zsidó
nyújtja, aki ezerféle nyelven beszél,
és mégis mindig zsidó marad. Egyéni
tulajdonságai mindig azok maradnak, annak
ellenére, hogy kétezer évvel
ezelõtt mint gabonakereskedõ Ostiában
latinul beszélt, ma pedig mint "síber"
németül gajdol. Mindig ugyanaz a zsidó
marad.
Az ok, ami miatt a zsidó egyszerre arra az
elhatározásra jutott, hogy "német" lesz,
kézenfekvõ. Érzi, hogy a fejedelmek
hatalma lassanként süllyedõben van,
és ezért idejekorán igyekszik lába
alá megfelelõ talajt biztosítani. Emellett
az egész gazdasági életet már
annyira uralma alá hajtotta, hogy az összes
"állampolgári jogok" birtoka nélkül
ezt az egész hatalmas intézményt nem
bírja már tovább kézben tartani,
vagy legalábbis befolyását már
tovább öregbíteni. Már pedig
mindkettõt kívánja, mert minél
magasabbra jut, annál csábítóbban
tûnik elõ a múlt
homályából régi igazi célja,
és lázas mohóságában
már ismét megvalósulva látja
világuralmi álmait. Ilyen
körülmények között egyetlen
törekvését az "állampolgári
jogok" megszerzésére irányítja. Ez
az alapja a gettóból való
szabadulási vágyának.
i) Így fejlõdik ki az udvari
zsidóból lassanként a népi
zsidó típusa, ami természetesen azt
jelenti, hogy a zsidó ezután is, mint annak
elõtte, megmarad a nagy urak környezetében,
sõt még inkább igyekszik azok soraiba
befurakodni, de ugyanakkor fajának egy másik
része a nép közelébe igyekszik
férkõzni. Ha az ember meggondolja, hogy
évszázadok alatt mennyit vétkezett a
zsidó a tömegekkel szemben, mily lelketlenül
zsarolta és szipolyozta azt, továbbá ha
meggondoljuk, hogy mindezért a nép
lassanként mennyire gyûlölni kezdte és
már puszta jelenlétében is Isten
büntetését látta, akkor
tisztában lehetünk azzal, hogy a
zsidóságnak ez az átalakulása mily
nehézségekbe kellet, hogy
ütközzék. Igen nehéz és
fáradságos munka a lenyúzott
áldozatok elõtt egyszerre "az ember
barátjaként" megjelenni.
Ennek megfelelõen igyekszik jóvátenni
mindazt, amit vele szemben vétkezett. Az
emberiség "jótevõjeként" jelenik
meg. Minthogy ez a tevékenysége gyakorlati
célból történik, nem tarthatja szem
elõtt a bibliai mondást, amely szerint, ne tudja
a bal kezed, mit csinál a jobb. Arra törekszik,
hogy lehetõleg minél többen tudomást
szerezzenek róla, hogy mennyire átérzi a
nagy tömegek szenvedéseit, és hogy õ
ezek megszüntetése érdekében mily
anyagi áldozatokat hoz. Ezzel a vele született
"szerénységével" kürtöli
világgá szolgálatait mindaddig,
amíg a világ lassan mindezt el is hiszi. Aki nem
akarja elhinni, az szörnyû
igazságtalanságot követ el a zsidóval
szemben. Ez a tevékenysége lassanként
azután olyan fordulatot vesz, amely alkalmas elhitetni,
hogy eddig nem õ vétkezett mások ellen,
hanem kizárólag vele szemben követtek el
igazságtalanságokat. A különösen
buta emberek ezt el is hiszik, és így
azután sajnálkoznak a "szerencsétlen"
üldözötteken.
Egyébként meg kell itt jegyezni, hogy a
zsidó e nagy "áldozatkészsége"
ellenére még sohasem szegényedett el.
Nagyszerûen be tudta osztani a dolgokat.
Jótéteménye gyakran csak a
trágyával hasonlítható össze,
amelyet nem a föld iránti szeretet szórat a
szántóföldre, hanem a késõbbi
egyéni jólét
biztosítása.
Rövid idõ alatt tehát már mindenki
tudja, hogy a zsidó az emberiség
"jótevõje és barátja" lett. Mily
sajátságos változás!
De még tovább megyek: a zsidó egyszerre
liberális lesz és az emberiség
szükséges haladásáért kezd
lelkesedni. Így lesz belõle lassanként egy
korszak szóvivõje.
Természetesen mind alaposabban rombolja le egy
valóban népi gazdaság alapjait. A
részvényen keresztül
beférkõzik a nemzeti termelés
vérkeringésébe, adásvétel,
vagy jobban mondva a szatócskodás
tárgyává alacsonyítja le azt,
és ezzel elrabolja e nemzeti üzemektõl a
személyes tulajdonban rejlõ alapot.
Bekövetkezik a munkaadó és
munkavállaló közötti
elhidegülés, amely késõbb
osztályharchoz vezet.
A gazdasági életre gyakorolt zsidó
befolyás a tõzsdén keresztül
hihetetlen gyorsasággal növekszik, és a
zsidó lassanként a nemzeti munkaerõ
tulajdonosává és
ellenõrévé lesz.
Politikai helyzetének erõsítése
érdekében megkísérli az õt
egyelõre még lépten-nyomon
akadályozó faji és
állampolgári korlátok
ledöntését. E célja
érdekében fajtája
szívósságával a felekezeti
türelmességért harcol, és egyben a
teljesen hatalmába kerített
szabadkõmûvességben biztosít a maga
részére céljai kiharcolására
kitûnõ eszközt. A
kormánykörök és a
polgárság magasabb politikai és
gazdasági körei a szabadkõmûves
szálakon keresztül kerülnek
hálójába anélkül, hogy csak
sejtenék is ezt.
Csak maga a nép mint olyan, helyesebben az az
osztály, amelyik maga is
ébredezõfélben saját
jogaiért és szabadságáért
kezd harcba szállni, áll ellen a maga
mélyebb és szélesebb rétegeivel
ennek a bekerítésnek. Márpedig erre az
osztályra nagyobb szükség van, mint
bármely másikra, mert a zsidó érzi,
hogy uralkodó szerepét csak akkor
biztosítja, ha maga elõtt
"úttörõket" küldhet. Az
"úttörõt" pedig a
polgárságban, a polgárság
legszélesebb rétegeiben véli
feltalálni. A kesztyûst és a
takácsot azonban nem lehet a
szabadkõmûvesség finom
hálójába bekeríteni, itt
durvább, de nem kevésbé hatásos
eszközre van szükség. Így kerül a
zsidóság szolgálatába a
szabadkõmûvesség mellé
második fegyverként a sajtó! Ezt a
legnagyobb szívóssággal és
ügyességgel kerítette hatalmába. A
sajtón keresztül megkezdi az egész
nyilvános élet átkarolását
és bekerítését,
vezetését és igazgatását,
mert hiszen így módjában áll annak
a hatalomnak a megalapozása és
irányítása, amelyet
"közvélemény" néven most sokkal
inkább ismerünk, mint néhány
évtizeddel ezelõtt.
Emellett végtelen tudományszomját
hangoztatja, minden haladást dicsér,
természetesen elsõsorban azokat, amelyek a
többiek romlását idézik elõ.
Mert minden tudományt és minden
fejlõdést csak a saját
népének érdeke szempontjából
ítél meg, és ahol az
háttérbe szorul, ott a
legkérlelhetetlenebb ellensége minden
világosságnak és
gyûlölõje minden igazi
kultúrának. Így a mások
iskolájában magára szedett tudást
fajtája szolgálatába
állítja.
Fajiságát jobban védelmezi, mint
bármikor annak elõtte. Mialatt õ
"felvilágosodásról",
"elõrehaladásról",
"szabadságról", "emberségrõl" stb.
áradozik, saját fajtáját a
legszigorúbban elzárja. Igaz, nem egyszer
házasítja össze asszonyait befolyásos
keresztényekkel, de a férfitörzset
alapjában véve mindig tisztán
õrzi.
Mérgezi mások vérét, de
vigyáz a sajátjára. A zsidó majdnem
sohasem vesz feleségül keresztény
nõt, ellenben megfordítva: a keresztény
néha zsidó nõt vesz el. Az
ivadékok, a félvérek mégis a
zsidókra ütnek. A zsidó teljesen
tisztában van ezzel, éppen ezért
tervszerûen ûzi faji ellenfelei
"lefegyverzésének" ezt a módját. Ez
irányú tevékenységének
leleplezése és áldozatainak
lefegyverzése céljából folyton a
fajra és a színre való tekintet
nélküli emberi
egyenrangúságról beszél. Az
ostobák mindezt elhiszik neki.
Minthogy azonban egész lénye még nagyon
magán viseli az idegenszerûséget ahhoz,
hogy különösen a nép széles
rétegei minden további nélkül
befogadják soraikba, a zsidó a sajtón
keresztül olyan képet igyekszik
önmagáról festeni, amely éppen
annyira nem felel meg a valóságnak, mint
amennyire saját célkitûzéseit
hivatott szolgálni. Különösen az
élclapok alkalmasak arra, hogy a zsidót teljesen
veszélytelen népecskének
tüntessék fel, amelynek ugyan megvannak a
saját egyéni sajátosságai mint
minden más népnek is , ezek azonban talán
bizonyos mértékig idegenszerûek,
talán kissé komikusak is, azonban egy
alapjában véve becsületes és
jólelkû lény jellegzetességei.
Általában arra törekszenek, hogy a
zsidóságot inkább jelentéktelennek,
semmint veszedelmesnek mutassák.
Ebben az állapotban végcélja a
demokrácia gyõzelme, vagyis saját
értelmezése szerint a parlamentarizmus uralma. Ez
felel meg leginkább az õ
kívánalmainak, mert kikapcsolja a
személyiséget, és annak helyébe a
butaság, tehetetlenség és nem
utolsósorban a gyávaság
többségét teszi.
Végsõ kifejlõdése azután a
monarchia bukása, amelynek elõbb vagy
utóbb be kell következnie.
j) A hatalmas gazdasági fejlõdés a
nép szociális
rétegzõdésének
változásához vezet. Miközben
lassanként kihal a kézmûvesség,
és ezáltal a munkás számára
az önálló kenyér teremtése
egyre kevésbé lesz lehetséges, a
munkásosztály elproletárosodik. Megjelenik
a történelem színpadán a
"gyári munkás", akinek legjellemzõbb
sajátossága az, hogy késõbbi
élete folyamán csak a legritkább esetben
teremt magának önálló
egzisztenciát. A szó legszorosabb
értelmében nincstelen. Öreg napjai a
szenvedések sorozatát jelentik, és alig
nevezhetõk életnek.
Már korábban is kialakult ilyen helyzet, amely
kérlelhetetlenül sürgette a megoldást,
és azt meg is találta. A parasztság
és kézmûvesség
osztályához egy újabb réteg
járult, a tisztviselõk és alkalmazottak,
különösen az állami szolgálatban
levõk osztálya. Ezek is nincstelenek voltak a
szó szoros értelmében. Az állam
ebbõl az egészségtelen
állapotból végre úgy találta
meg a kivezetõ utat, hogy az állami
alkalmazottakról való gondoskodást, mint
akik maguk szintén nem biztosíthatják
öreg napjaik zavartalanságát, maga vette
kezébe és bevezette a nyugellátást.
Lassanként a magánüzemek is egyre
többen követték a példát. Ma
már ott tartunk, hogy majdnem minden
állandó alkalmazásban levõ szellemi
munkás nyugellátásra jogosult,
feltéve, hogy a kérdéses üzem
elért egy bizonyos nagyságot.
Az állami hivatalnokok öregségének ez
a biztosítása teremtette meg azt az odaadó
kötelességteljesítést, amely a
háború elõtti német
tisztviselõi kar legkitûnõbb
tulajdonsága volt.
Így sikerült egy egész nincstelen
osztályt okosan kiragadni a szociális
nyomorból és visszaadni
népének.
Ez a kérdés újabban és most
már sokkal nagyobb mértékben
foglalkoztatta az államot és a nemzetet. Egyre
újabb, milliókra menõ embertömegek
mondottak búcsút a
parasztközösségnek és lepték el
a nagy városokat, hogy gyári
munkásokként keressék meg a
kenyerüket az újonnan alapított ipar
keretein belül. Ennek az új osztálynak munka
és életviszonyai rosszabbak voltak a
szomorúságnál. A régi
kézmûves és paraszti munkamódozatok
egyszerû átvétele sehogy sem illett bele az
új formába. Egyikük
tevékenysége sem volt annyira
megerõltetõ, mint a gyári
munkásé. Míg a régi
kézmûveseknél az idõ nem
játszott nagy szerepet, addig az új
munkamódszernél a munkaidõnek
formális átvétele az ipari
nagyüzemekben egyenesen végzetes
hatású volt, mert az azelõtti
tényleges munkateljesítmény a mai
intenzív munkáltatási módozatok
hiányában aránylag kicsiny volt. Ha
tehát ezelõtt a munkaidõ még
elviselhetõ volt, azt ma, amikor minden percet a
végsõkig kihasználnak, semmi szín
alatt sem lehet elviselni. Valóban a régi
munkaidõnek az új gyári munkára
való esztelen átvitele két irányban
gyakorolt szerencsétlen hatást: tönkretette
a munkások egészségét és
egyben egy magasabb igazságba vetett hitét. Ehhez
járult végül a munkabérek siralmas
volta, és ezzel szemben a munkaadó anyagi
helyzetének szembeszökõ javulása.
Vidéken addig nem volt szociális
kérdés, mert úr és napszámos
ugyanazt a munkát végezte, és
mindenekelõtt ugyanabból a tálból
evett, de most ez is megváltozott.
A munkavállalók és munkaadók
elkülönülése az élet minden
vonatkozásában bekövetkezett. Azt, hogy
népünk elzsidósodása milyen
méreteket öltött, legjobban a fizikai munka
csekély megbecsülése, sõt a
megbecsülés teljes hiánya mutatja. Nem
német felfogás, hanem népünknek faji
jellegébõl való kivetkõzése
valójában elzsidósodása az, amely a
kézimunkával szembeni tiszteletet minden testi
munka egy bizonyos fokú
lenézésévé változtatja
át. Így keletkezett egy új,
kevésbé becsült osztály, és
egy szép napon fel kell vetõdnie a
kérdésnek: vajon elég erõs-e a
nemzet arra, hogy azt saját erejével beszervezze
a népközösségbe, vagy pedig az
osztálykülönbség
osztályharccá fajul?
Egy azonban bizonyos: az új osztály tagjai nem a
legtettrekészebbek. Az úgynevezett kultúra
túlfinomult hatása itt még nem
éreztette a maga romboló hatását.
Az új társadalmi osztály a maga nagy
tömegeiben nem volt még átitatva a pacifista
gyengeségek mérgével, hanem nyers,
és ha kellett, erõszakos volt.
Mialatt a polgárságot ez a súlyos
kérdés egyáltalán nem
érdekelte és egykedvûen nézte a
dolgok ilyen folyását, azalatt a zsidó
megérezte azt a beláthatatlan
lehetõséget, ami itt a jövõ
számára kínálkozik. Egyrészt
az emberiség
kizsákmányolására
irányuló kapitalista berendezkedéseket a
végsõkig megszervezi, másrészt
saját lelkületének és
tevékenységének áldozataihoz
odaférkõzik, és rövid idõn
belül maga áll a harc élére,
"önmaga" ellen. Természetesen csak
látszólag "önmaga" ellen, mert a
hazugságok e nagymestere kitûnõen
ért ahhoz, hogy magát mindig tisztára
mossa, és minden hibát másokra toljon.
Minthogy elég szemtelen ahhoz, hogy a nagy
tömegeket maga vezesse, a tömeg sohasem jön
annak gondolatára, hogy ez esetben minden idõk
legnagyobb becsapásáról van
szó.
De mégis ez a valóság. Alig alakult ki a
gazdasági élet
változásából az új
osztály, a zsidó már is tisztán
és világosan felismerte abban saját
célkitûzéseinek rohamcsapatát.
Elõször a polgári társadalmat
használta faltörõ kosként a
feudális világgal szemben, most a
munkásságot a polgári társadalom
ellen. Míg korábban a polgárság
árnyékában a polgári jogokat
vívta ki magának, most azt reméli, hogy a
munkásság létért folyó
küzdelme a saját uralmához vezetõ
utat fogja egyengetni.
Ettõl kezdve a munkás egyetlen feladata, hogy a
zsidó nép jövõjéért
harcoljon. Öntudatlanul annak a hatalomnak a
szolgálatába kerül, amely ellen harcolni
szándékozik. Látszólag a
kapitalizmus ellen uszítják, hogy azután
legkönnyebben éppen ennek a
szolgálatába állítsák.
Folytonosan a nemzetközi kapitalizmus ellen
kiabálnak, de ezalatt a valóságban a
nemzeti gazdaságot értik. Ezt kell
letörniük, hogy sírja fölött a
nemzetközi tõzsde diadalmaskodhasson.
A zsidó közben a következõképpen
jár el.
Elõször is a munkás mellé áll,
krokodíluskönnyeket hullat sorsa felett, sõt
mi több, felzúdul nyomorúsága
és szegénysége ellen, hogy ezúton
férkõzzék bizalmába.
Tanulmányozni kezdi életének
tényleges vagy csak képzelt
sanyarúságát, és felkelti a
munkásban sorsa megváltoztatasának
vágyát. A minden árja emberben valamely
formában szunnyadó szociális
igazságérzetet mérhetetlen
ravaszsággal gyûlöletté fokozza azok
ellen, akik szerencsésebbek, és ezáltal a
szociális igazságtalanságok
megszüntetéséért folytatott
harcának bizonyos világnézeti jelleget ad.
Megalapítja a marxista tanokat.
Mialatt magát elválaszthatatlanul egybeforrottnak
tünteti fel a szociális szempontból
igazságos követelményekkel, azok
elterjesztését éppúgy
elõsegíti, mint ahogy kiváltja ugyanakkor
a tisztességes emberiség
idegenkedését is, ezek ugyanis kezdettõl
fogva igazságtalanoknak és
teljesíthetetlennek látszanak. Tiszta
szociális gondolatok köpönyege alatt
ördögi nézetek rejlenek, sõt a
legszemtelenebb nyíltsággal kerülnek a
nyilvánosság elõtt is
tárgyalásra. Ez a tan az értelem és
emberi dõreség elválaszthatatlan
keveréke, amelyet csak az õrület
óhajt megvalósítani, de sohasem a
józanság. A személyiségnek
és ezen keresztül a nemzetnek és faji
tartalmának elvetésével alapjaiban
rombolja szét az emberi kultúrát, amely
éppen ezektõl a tényezõktõl
függ. Ez a marxista világnézet igazi magva,
ha egyáltalán "világnézetnek"
nevezhetõ a bûnös elme e szörnyû
szüleménye. A személyiségnek
és a fajnak lerombolásával eltûnik
az alacsonyabb rendû zsidók uralmának
minden igazi akadálya.
Éppen gazdasági és politikai
dõreségében rejlik ennek a tannak az
értelme. Mert ennek következtében fognak a
valóban intelligens elemek tartózkodni
attól, hogy szolgálatába álljanak,
míg a szellemileg kevésbé és
gazdasági szempontból rosszul képzettek
lobogó zászlóval fogjak követni. A
mozgalom számára az értelmiséget
viszont mert ennek a mozgalomnak is szüksége van
értelmiségre "áldozatkészen" a
zsidóság szállítja a saját
soraiból.
Így keletkezik egy tisztán
kézimunkás mozgalom zsidó
vezetõség alatt, látszólag
azért, hogy a munkásság helyzetén
javítson, valójában azonban azzal a
célkitûzéssel, hogy minden nem zsidó
népet rabszolgaságba és ezzel a
megsemmisülésbe döntsön.
Azt a romboló munkát, amit a
szabadkõmûvesség az intelligencia
körében a nemzet önfenntartási
ösztönének pacifista alapon való
rombolásával végez, a ma
kizárólag zsidó kézen levõ
sajtó közvetíti a nép
szélesebb rétegeinek, fõleg pedig a
polgárságnak. A rombolás e két
fegyveréhez járul, mint harmadik, a
leggyümölcsözõbb, a durva erõszak
megszervezése. A marxizmusnak mint támadó
és rohamosztagnak szánták azt a feladatot,
hogy befejezze azt a romboló munkát, amit a
két elsõ fegyver
elõkészített és
megérlelt.
Mesteri összjáték keletkezik, úgyhogy
valóban nem kell csodálkoznunk rajta, ha
velük szemben éppen azok az
intézmények mondanak csõdöt, amelyek
oly szívesen vallják magukat az egyre
inkább mondaszerûvé váló
államtekintély hordozóinak. A mai magas
és legmagasabb állami hivatalnoki karunkban
találta meg a zsidó minden idõben
(kevés kivételtõl eltekintve)
romboló munkája legkészségesebb
kiszolgálóit. Hajlongó
alázatosság felfelé, és
gõgösség lefelé jellemzi ezt az
osztályt éppen úgy, mint égig
kiáltó együgyûsége, amelyet
gyakran csak elképesztõ
beképzeltsége múl felül. Ezek azonban
olyan tulajdonságok, amelyekre a zsidóknak
hatóságainknál szükségük
van, tehát szeretik is õket.
Az így meginduló gyakorlati harc nagy
vonásokban a következõképpen folyik
le.
A világnak nemcsak gazdasági
meghódítását célzó,
hanem politikai leigázását is
követelõ zsidó harc
végcéljának megfelelõen a marxista
tanok szervezetét két, látszólag
önálló, a valóságban azonban
elválaszthatatlan egészet képezõ
részre, éspedig politikai és
szakszervezeti mozgalomra osztja.
A szakszervezeti mozgalom feladata a toborzás. Ez
nyújt a munkásnak létéért
folytatott nehéz küzdelmében amelyet sok
vállalkozó kapzsisága és
rövidlátása idéz elõ
segítséget, védelmet, és ezzel a
jobb életkörülmények
kiharcolásának a
lehetõségét. Ha a munkás olyan
idõben, amikor a szervezett
népegyesülés, az állam oly keveset
törõdik vele, emberi joga követeli
képviseletét, és nem akarja magát a
részben felelõtlen és gyakran
szívtelen emberek önkényének
kiszolgáltatni, akkor magának kell kézbe
vennie jogai védelmét. Amilyen
mértékben az ún. nemzeti
polgárság a legnagyobb akadályokat helyezi
ennek az élethalálharcnak útjába
azáltal, hogy a pénztõl való
elvakultságában ellenáll az embertelen,
hosszú munkaidõ
megrövidítésének, a gyermekmunka
megtiltásának, az asszony
védelmének, a mûhelyek és
lakások egészségügyi viszonyai
javításának, sõt gyakran
szabotálja azokat, éppen olyan
mértékben teszi magáévá az
okosabb zsidó az elnyomottak dolgát.
Lassanként õ lesz a szakszervezeti mozgalom
vezetõje, annál könnyebben, mert már
nem a szociális bûnök becsületes
értelemben vett tényleges
megszüntetése képezi fõ
feladatát, hanem csak a vakon engedelmeskedõ
gazdasági harci alakulatok kiképzése,
amelyek az õ kezében majd a nemzeti
gazdaság függetlenségének
megtörésére lesznek hivatottak. Míg
az egészséges szociálpolitikai
vezetés mindig a nép egészséges
fenntartásának és a független nemzeti
gazdaság biztosításának szempontjai
szerint igazodik, a zsidó számára ezek a
szempontok nemcsak hogy nem léteznek, hanem azok
megdöntése életcélját
képezi. A zsidó nem kívánja a
független nemzeti gazdaság
fenntartását, hanem annak
megsemmisítését. Éppen ezért
nincsenek lelkiismeretfurdalásai akkor, hogyha mint a
szakszervezeti mozgalom vezetõje, olyan
követeléseket támaszt, amelyek nemcsak
túllõnek a célon, hanem amelyek
teljesítése gyakorlatilag lehetetlen, vagy pedig
a nemzeti gazdaság végromlását
jelenti. Õ azonban nem is akar egészséges,
törzsökös nemzedéket tudni maga
elõtt, hanem egy erõtlen és könnyen
leigázható nyájat.
Ez az óhaja arra készteti, hogy legjobb
tudása szerint gyakorlatilag keresztülvihetetlen, a
legszemérmetlenebb követeléseket
támassza, amelyek a dolgok lényegén mit
sem változtatnak, hanem csak arra valók, hogy a
kedélyeket felizgassák.
Tevékenységének azonban éppen ez a
célja, és nem a szociális helyzet
valóságos és becsületes
megjavítása.
Ily módon a zsidóság vezetõ szerepe
a szakszervezetek terén mindaddig megdönthetetlen,
míg nagyméretû
felvilágosító munkával a nagy
tömegek szemét fel nem nyitják és
rá nem világítanak a soha véget nem
érõ nyomorúságuk igazi okaira, vagy
pedig az állam maga nem vet véget a
zsidóság e munkájának. Mert addig,
amíg a tömeg oly csekély
belátással bír, mint napjainkban, arra fog
hallgatni, aki gazdasági téren
legelõször és a leghihetetlenebb
ígéreteket teszi. Márpedig e téren
a zsidó mester. Semmi néven nevezendõ
erkölcsi megfontolás sem befolyásolja
tevékenységét!
Így azután ezen a téren
kérlelhetetlen következetességgel kiirtja
minden vetélytársát. Egész
belsõ harcmodorának megfelelõen a
szakszervezeti mozgalmat is a legerõszakosabb
önkényesség alapján szervezi,
és akinek jobb belátása a zsidó
csábításának ellenszegül,
annak munkásságát és tiszta
látását terrorral töri meg. Az ilyen
tevékenység eredménye
beláthatatlan.
Az áldásos tevékenység
kifejtésére hivatott szakszervezetek
segítségével így zúzza
tönkre a zsidó a nemzeti gazdaság
alapjait.
Párhuzamosan fejlõdik ezzel a politikai
szervezet, amely a szakszervezeti mozgalommal oly
értelemben játszik össze, hogy az
utóbbi a tömegeket a politikai
szervezkedésre elõkészíti,
sõt mi több, erõszakosan és
kényszerrel belezavarja. A szakszervezet jelenti
továbbá azt a kimeríthetetlen
forrást, amelybõl a politikai szervezet a maga
óriási apparátusát
táplálja. Ez az ellenõrzõ szerve az
egyén politikai tevékenységének,
és egyben ez végzi minden politikai
tüntetés számára a felhajtó
szolgálatot. Végül egyáltalán
nem törõdik már a gazdasági
követelményekkel, az általános
sztrájkon keresztül a munka
beszüntetését állítja
legfõbb harci eszközként politikai
elgondolásai szolgálatába.
Megszervezi sajtóját, amelynek tartalma csak a
legkevésbé képzett emberek szellemi
színvonalának felel meg. Ezáltal a
politikai és szakszervezeti gépezet olyan
lázító berendezéshez jut, amely
arra hivatott, hogy a nép legalacsonyabb rétegeit
a legvégzetesebb tettek elkövetésére
bírja. Feladata nem az, hogy az embereket a kezdetleges
gondolkodásmód fertõjébõl
kivezesse és magasabb fokra emelje, hanem az, hogy
legalacsonyabb ösztöneit elégítse ki.
Szigorúan számító és
jövedelmezõ üzlet a gondolkodásra lusta
és gyakran elbizakodott tömeg
figyelembevételével.
Mindenekelõtt ez a sajtó az, amely egy szinte
fanatikus rágalmazó hadjárattal mindent
beletapos a sárga földbe, ami a nemzeti
függetlenség, a kulturális magasság
és a nemzetgazdasági
önállóság támaszaként
számításba jöhet.
Legelsõsorban azok ellen a jellemek ellen fordul, akik
nem hajlandók a zsidóság hatalmi
vágya elõtt meghajolni, vagy pedig akiknek
zseniális képességeiben a zsidók
veszedelmet látnak. Mert ahhoz, hogy valakit a
zsidók gyûlöljenek, nem szükséges
az, hogy ellenük harcoljon, elég annak a
gyanúja is, hogy az illetõ valamikor az
ellentámadás gondolatára juthat, vagy
pedig az, hogy szellemi nagysága révén a
zsidósággal ellenséges viszonyban
lévõ nép erejét és
nagyságát gyarapíthatja.
E téren csalhatatlan
ösztönösségével megérzi
mindenkiben az õsi lelket, és mindenkivel szemben
ellenséges érzülettel viseltetik, aki nem az
õ lelkébõl való. Minthogy nem a
zsidó a megtámadott, hanem õ a
támadó fél, nemcsak azt tekinti
ellenségének, aki megtámadja, hanem azt
is, aki neki ellenszegül. Az íly vakmerõ,
egyenes lelkületû emberek
megtörésére használt eszköze
azonban nem a becsületes harc, hanem a hazugság
és rágalom.
Semmitõl sem riad vissza, és
aljasságában oly nagy, hogy senki sem
csodálkozhat azon, ha népünk az
ördögnek, mint minden rossz
jelképezõjének a
megszemélyesítésére a zsidót
használja.
A nagy tömegeknek a zsidóság belsõ
lényét illetõ tudatlansága
és a felsõbb rétegeknek minden
ösztönös megérzést
nélkülözõ vaksága könnyen a
zsidó hadjárat áldozatául dobja oda
a népet.
Míg egyrészt felsõbb köreink
velük született gyávaságuk
következtében fordulnak el az olyan
embertõl, akit a zsidóság a
hazugság és rágalom fegyverével
támad, a nagy tömegek butaságuk
következtében hisznek el mindent. Az állami
hatóságok ilyenkor vagy hallgatásba
burkolóznak, vagy pedig azért, hogy a
zsidó sajtóhadjáratnak véget
vessenek, üldözõbe veszik a
megtámadottat, hiszen némely korlátolt
hivatalnok szemében ez az államtekintély
megóvását, a rend és nyugalom
biztosítását jelenti.
Lassanként a zsidóság marxista
fegyvereitõl való félelem
ránehezedik a tisztességes emberek agyára
és lelkére. Az ember reszketni kezd
félelmében a rettenetes ellenségtõl
és ezzel véglegesen
áldozatává lesz.
k) A zsidóság uralma az államban most
már oly biztosítottnak látszik, hogy
ismét zsidóként jelenhet meg, sõt
faji és politikai
gondolkodásmódjának
kíméletlenül szabad folyást is
engedhet. Fajtájuk egy része egész
nyíltan hangoztatja már idegen népi
voltát, de amellett folyton hazudozik. Miközben
ugyanis a cionizmus a világ számára azt
igyekszik bizonyítani, hogy a zsidóság
faji célkitûzései egy palesztinai
állam alapításában
kielégülést találnak,
egyszerûen a legravaszabb módon csapják be
a buta gójokat. Egyáltalában nem gondolnak
arra, hogy azért építsenek ki
Palesztinában egy zsidó államot, hogy azt
maguk lakják, hanem csak nemzetközi
garázdálkodásuknak a saját
felségjogaik alatt szervezett és a többi
állam beleszólási joga alól kivont
központját akarják abban megteremteni; a
kiutasított szélhámosok
menedékhelyét és egyben a jövõ
zsiványainak fõiskoláját.
Nemcsak növekvõ önbizalmuk jele, hanem
biztonságérzetüké is, amikor arra
képesek, hogy olyan idõben, amikor
népük egy része magát
németnek, franciának vagy angolnak hazudja,
másik része nyíltan zsidó
fajiságát hangoztassa.
Hogy mennyire biztosak gyõzelmükben, legjobban
bizonyítja az a mód, amellyel õk a
többi nép fiait kezelik.
A fekete hajú zsidó kölyök
órák hosszat tobzódik
örömében, ha a népünktõl
rabolt gyanútlan leányt vérével
fertõzheti. Minden eszközzel azon van, hogy a
leigázandó nép faji alapjait
tönkretegye. Amint maga gyalázza meg
tervszerûen az idegen nép asszonyait és
leányait, éppen úgy nem riad vissza
attól sem, hogy mások számára
nyissa meg idegen népek faji korlátjait.
Zsidók voltak azok, akik a négereket a Rajna
partjára hozták azzal a határozott
célkitûzéssel, hogy az ebbõl
folyó vérfertõzés tönkretegye
a gyûlölt fehér fajt, letaszítsa
kulturális és politikai
magaslatáról, és önmagát tegye
e faj urává.
Mert tiszta fajú és vére
jelentõségének tudatában
levõ népet a zsidó sohasem tud
leigázni; a zsidó mindig csak a korcs
népek ura lesz.
Ezért igyekszik tervszerûen, az egyedek
mérgezõ fertõzésével a faj
színvonalát süllyeszteni.
A politikai életben pedig a demokrácia
gondolatát a proletariátus
diktatúrájával igyekszik
felváltani.
A marxizmus szervezett tömegében találta meg
azt a fegyvert, amely feleslegessé teszi a
demokráciát, és ehelyett
lehetõvé teszi számára, hogy a
népeket diktatórikus alapon, erõs
ököllel leigázza és
kormányozza.
Tervszerûen dolgozik a forradalmasításon,
gazdasági és politikai téren is.
Azokat a népeket, amelyek a belsõ
támadásnak igen hevesen ellenállnak,
nemzetközi befolyása révén
ellenségekkel hálózza be,
háborúba zavarja, és szükség
esetén a harctereken tûzi ki a forradalom
lobogóját
Gazdasági megrázkódtatásoknak teszi
ki az államokat mindaddig, amíg a
veszteségessé váló szociális
üzemeket kivonhatja az állami kezelés
alól, és saját pénzügyi
ellenõrzésének vetheti alá.
Politikailag megvonja az államtól a
létfenntartáshoz szükséges
eszközöket, tönkreteszi minden nemzeti
önállóság és
önvédelem alapját, megsemmisíti a
vezetésbe vetett hitet, meggyalázza a
történelmet, a múltat, és minden
igazi nagyságot leránt a sárga
földig.
Kulturális téren megfertõzi a
mûvészetet, irodalmat, színházat,
megbomlasztja a természetes érzéket,
ledönti a szépség, a fenség, a
nemesség és jó fogalmát, és
ezek helyett az emberiséget saját
alacsonyrendûsége varázskörébe
vonja.
A vallást nevetségessé teszi. A
tisztességet és erkölcsöt
túlhaladott álláspontként
tünteti fel mindaddig, amíg a népet a
létért folytatott küzdelemben a
világon az utolsó támaszaitól is
megfosztja.
1) Ezzel megkezdõdik az utolsó nagy forradalom.
Mihelyt elnyerte a politikai hatalmat, levetkõzi eddig
viselt utolsó leplét is. A demokratikus
népzsidóból vérszomjas
zsidó, a népek kényura lesz. Rövid
néhány év leforgása alatt
megkísérli az értelmiség nemzeti
képviselõinek a kiirtását,
és mialatt természetes szellemi
vezetésüktõl fosztja meg a népeket,
egyúttal megérleli õket az
állandó leigázottság
rabszolgaságára.
Legelrettentõbb példája ennek
Oroszország, ahol fanatikus vadsága mintegy
harmincmilliónyi személyt a legembertelenebb
kínzások közepette ölt meg vagy
éheztetett halálra, miáltal egy nagy
nép fölötti hatalmat néhány
zsidó "irodalmár" és tõzsdebandita
kezére játszotta.
Ez végeredményben azonban nemcsak a zsidók
által elnyomott népek szabadságának
a végéhez vezet, hanem ezeknek a
népélõsdieknek a pusztulását
is jelenti.
Az áldozat halálába
elõbb-utóbb belepusztul a vámpír
is.
Ha mi a német összeomlást beható
vizsgálat alá vesszük, akkor annak
végsõ és legnagyobb okát a faji
kérdés, különösképpen pedig
a zsidó veszedelem fel nem ismerésében
találjuk meg.
Az 1918. évi augusztusi harctéri
vereségeket játszi könnyedséggel ki
lehetett volna heverni. Az a vereség eltörpült
a mi gyõzelmeinkkel szemben. Nem az ellenség
gyõzött le bennünket, hanem az a hatalom,
amely ezt a vereséget
elõkészítette, amikor évtizedeken
keresztül tervszerûen megfosztotta
népünket politikai és erkölcsi
ösztöneitõl és azoktól az
erõktõl, amelyek egyedül
képesítik a népeket létük
biztosítására.
Amikor a régi birodalom figyelmen kívül
hagyta a faji alapok megtartásának
kérdését, semmibe vette egyúttal
azt az egyetlen jogot is, amely ezen a világon az
élet záloga. Azok a népek, amelyek
megfertõzésüket tûrik, és azt
nem akadályozzák meg, vétkeznek a
gondviselés akarata ellen. Ez esetben egy erõsebb
faj fellépésének következtében
bekövetkezõ pusztulásuk nem
igazságtalanság, hanem az örök
igazság gyõzelme. Ha egy nép a
vérében gyökerezõ
tulajdonságokat nem akarja többé
megbecsülni, elveszti jogát ahhoz, hogy
panaszkodjék földi létének
elvesztésén.
E világon minden javítható, minden
vereség késõbbi gyõzelem
szülõje, minden vesztett háború
késõbb feltámadás alapja lehet,
minden szükség, minden
nélkülözés az emberi energiák
életre hívásának
eszközévé válhat, és minden
elnyomatásból az erõk
újjászületése következhet be,
mindaddig, amíg a vér tisztasága
megmarad.
A vér elvesztett tisztasága azonban
örökre szétrombolja az ember lelki
boldogságát, örökre és
végképp lesújtja öt, és
következményei a testbõl és
lélekbõl soha el nem
távolíthatók.
Ha az ember ezzel az egyetlen kérdéssel szemben
az élet többi problémáját
vizsgálja és összehasonlítja, akkor
megérti, hogy mily nevetségesen csekély
ehhez képest minden más kérdés.
Minden más kérdés idõre
korlátozott, a vér tisztán
tartásának vagy
megfertõzésének kérdése
azonban mindaddig fennáll, míg csak emberek
élnek a földön.
A világháború elõtti idõ
minden jelentõsebb bomlási tünete
végeredményben faji okokra vezethetõ
vissza.
Akár az általános igazság
kérdéseirõl van szó, akár a
gazdasági élet kinövéseirõl
vagy a kultúra bomlási tüneteirõl,
politikai elfajulásról, vagy akár az
iskolai nevelés hibáiról, vagy a
felnõtteknek a sajtó útján
való helytelen
befolyásolásáról stb. , a
végsõ ok mindig és mindenütt ugyanaz:
saját népi, faji követelmények
figyelmen kívül hagyása vagy egy idegen faji
veszedelem fel nem ismerése.
Éppen ezért volt minden
reformkísérlet, minden szociális
segítõ mozgalom és politikai
fáradozás, minden gazdasági
fellendülés és minden
látszólagos szellemi gyarapodás
következményeiben jelentéktelen. A nemzet
és a nemzet életét e földi
létre képesítõ és
megtartó szervezet: az állam alapjában
véve nem lett egészségesebb, hanem
szemlátomást egyre betegebb. A régi
birodalom látszólagos felvirágzása
nem rejthette el belsõ gyöngeségét,
és a birodalom valóságos
megerõsítésének minden
kísérlete mindig hajótörést
szenvedett a leglényegesebb kérdés
figyelmen kívül hagyása
következtében.
Tévedés lenne azt hinni, hogy a német
néptesten kísérletezõ
különbözõ politikai irányzatok
hívei, sõt maguk a vezérek is gonosz vagy
rosszakaratú emberek lettek volna.
Tevékenységük csak azért volt
eredménytelenségre kárhoztatott, mert
õk a legjobb esetben is csak általános
megbetegedésünk külsõ tüneteit
láttak, azokat igyekeztek legyõzni, de
kórokozójuk mellett vakon mentek el.
Aki a régi birodalom politikai
fejlõdésének az irányát
tervszerûen szemmel kíséri, annak higgadt
megfontolás után arra a
megállapításra kell jutnia, hogy
még az egyesülés, tehát a
német nemzet felvirágzásának
idején is már teljes mértékben
folyamatban volt a belsõ bomlás, és minden
látszólagos politikai eredmény és
minden gazdasági fellendülés ellenére
az általános helyzet évrõl
évre rosszabbodott. Már maguk a birodalmi
választások is a marxista szavazatok szemmel
látható növekedésével
rámutattak az elkövetkezõ belsõ
és külsõ összeomlásra. Az
úgynevezett polgári pártok minden
eredménye értéktelen volt, nemcsak
azért, mert azok a marxista hullámokat még
gyõzelmeik alkalmával sem tudtak
feltartóztatni, hanem, mert már önmagukban
is a bomlás csíráit hordták.
Magát a polgári világot is
megfertõzte már a marxista elmélet
hullamérge anélkül, hogy ezt még csak
sejtette volna is. Ellenállása gyakran
inkább törtetõ vezéreinek
féltékenységébõl, semmint a
végsõ harcra szánt ellenfelek elvi
álláspontjából fakadt. Egyetlen egy
valaki harcolt ezekben az években megingathatatlan
következetességgel, és ez a zsidó
volt. Dávid csillaga abban a mértékben
emelkedett mindig magasabbra, amilyen mértékben
népünk létfenntartási akarata
csökkent.
1914 augusztusában éppen ezért nem egy
támadásra elszánt nép vonult fel a
csatamezõkön, hanem nemzetünk
önfenntartási ösztöne lobbant fel
utoljára a népünk testén
elharapódzó pacifista marxista
bénultsággal szemben. Minthogy ezekben a
sorsdöntõ napokban sem ismerték fel a
belsõ ellenséget, hiábavaló volt
minden külsõ gyõzelem és
ellenállás, a gondviselés nem a
gyõzelmes fegyvereket jutalmazta, hanem az
örök megtorlás törvénye szerint
járt el.
E belsõ felismerésbõl alakítjuk ki
új mozgalmunk irányelveit és
munkatervét azokat, amelyek
meggyõzõdésünk szerint egyedül
és kizárólag képesek nemcsak
népünk pusztulását
feltartóztatni, hanem megteremteni azt a
sziklaszilárd alapot is amelyen egykor
felépülhet az az állam, amely nem
gazdasági követelményeknek és
érdekeknek idegen gépezete, hanem népi
szervezet lesz: a német nemzet német
állama.
Index
HOME
THE POLITICAL
TESTAMENT OF ADOLF HITLER
|
The Jewish
plans!
The Jewish
Plots!
Must
Germany
Perish?
A Jewish plan
for the extinction of the German nation
and the total eradication from the earth, of all her
people!
|